Jánost 2006. november 6. Akiben a hívő és az áruló, a gyilkos és a megbékéltető keveredik össze drámai alakká. A kompromisszumok robotosa azonban aligha termett színpadra. 100 kbit Az ő története, vagyis a miénk, inkább a kisebbik rossz közép-kelet-európai tragikus operettje. Kádárból egyébként halála után egyre több van. Igény, ízlés és politikai megfontolás szerint. Ahogy a kedves vevő kívánja. Egy könyv a történelmi alakról szól. Huszár Tibor a vendégünk. - Mv.: Kádár János egyszerű Rákosi-hívőnek tűnt egészen addig, amíg a nagy példakép börtönbe nem vetette. Utána már a saját életét élte. A saját bűneit követte el és saját maga alakította árulással és kiegyezéssel tarkított pályáját. Ennek nagyobb részében a kelet-európai blokkhoz képest viszonylag élhető országot krományzott. Rendszere mégis elsüllyedt. Az a rendszer, amelynek a kezdő napja november 4-e, a szovjet tankok bevonulása. Huszár Tibor akadémikus a vendégünk, jó estét kívánok! Az a nagy kétkötetes Kádár-monográfia, amely nemrég jelent meg, annak most egy rövid, másik változata a hatalom éveit foglalja össze. November 4-én bejöttek az orosz tankok, mögöttük jött Kádár János. A kérdés az, hogy ma már biztosan igazolható-e, hogy Kádárt elvitték, azért, hogy aztán visszahozhassák? - Huszár Tibor, akadémikus: Én azt gondolom, hogy nagyon sok feltáratlan összefüggés és dokumentum van, ami még nem hozzáférhető. Úgyhogy én azt nem jelenthetem ki, hogy mindent tudunk, de annyit, hogy erről bizonyosságokat mondjunk, már tudunk. Na most, ilyen bizonyosságnak tekinthető, hogy csak az újabb dokumentumokra hivatkozzak, az, amit az Andropov-jelentésekből ismerünk. Mert a korábbi változat, ami szerint őt elrabolták, annak egy koronatanúja volt, ez a bizonyos Bajkov, aki Moszkvában a kísérője volt, és ennek a Bajkovnak a leírása alapján is tudjuk, hogy itt még felsőruházat nélkül, gyakorlatilag egy őszi öltönyben, majd feltűnik a télies Moszkvában. - Mv.: Ezt a felesége is említi egyébként, amiről dokumentum van. - H.T.: Igen. ez egy kicsit részletesebben dokumentálható a jelentések alapján. Ugyancsak új, bár korábban ez tulajdonképpen '56 januárjában írta le Nagy Imre, de nem volt hozzáférhető, vagy csak nagyon szűk körben volt hozzáférhető, most megjelent a Nagy Imre emigráció, letartóztatása után, tehát Romániában, inkább a deportálás szó az adekvát, az ottani feljegyzései. - Mv.: A sznagovi jegyezetekben. - H.T.: Igen, ahol ő részletesen leírja, hogy tehát ő mondja azt, hogy elrabolták Kádár Jánost. És ő ugye azokra a rendőri, sofőri és egyéb jelentésekre támaszkodik, amelyek odavitték a Bajza utcához a Münnichet és a Kádárt, aki itt valamilyen közvetítő szerepet játszott, Münnich Ferencről van szó és ott nem vitték be, nem mentek be a szovjet követségre, zárt ajtókat találtak, majd megjelent egy másik autó, abból kiszálltak emberek és ezek a sofőrök jelentették, hogy odajött a Kádár elküldte a kocsit és azt mondta, hogy majd ők jönnek. - Mv.: És ez a Kádár JÁnos ezt a Szolnokról szóló mesét egy életen keresztül kénytelen volt mondani, hogy Szolnokra ment kormányt alakítani. - H.T.: Igen. Na most ez sok nagy hazugság között, amely ezekhez az évekhez tapad, ez az egyik alaphazugság. Csak zárójelben mondom most, amikor divat kijelenteni, hogy a politikában újdonság a hazugság, a Churchill azt mondta, hogy bizonyos kiélezett helyzetekben a politika egy igazságát a hazugság száz hajója kíséri. Boldog az az ember, aki úgy politizál, hogy nincs száz hajó, a hazugság száz hajója. De most ezt nem igazolásképp mondom. - Mv.: Világos. Kádárnak, ez egy érdekes dolog lehet, Kádárnak mekkora része volt a Nagy Imre-per kezdeményezésében és tulajdonképpen az ítélet meghozatalában? Hogy ilyen legkegyetlenebb ítélet született. Volt-e valamiféle személyes motívum ebben Kádár részéről? - H.T.: Azt gondolom, hogy erről talán többet tudunk. A kezdeményezés az gyakorlatilag már '57 tavaszán, hogy peresíteni kell ezt az ügyet, ez az oroszoktól indul el. De az első forgatókönyv... - Mv.:...minden az oroszoktól indul el. - H.T.: Igen, de ez dokumentálható, tehát a Szerovo, azt azért nagyon kevesen tudják, hogy november 4-én az oroszok azonnal lefegyvereztek minden karhatalmat, a Konyev átvette a Szerov a belbiztonsági miniszter, a belbiztonsági ügyeket, a Konyev pedig itt ilyen főparancsnokként tevékenykedett. és volt három politikai bizottsági tag, úgynevezett emisszionárius. Gyakorlatilag az ő kezükben, a Malenkov és kísérete, az ő kezükben volt az opertív hatalom. - Mv.: Igen, de tulajdonképpen '57-ben már Kádár kezében vannak a kártyák, nem? - H.T.: Igen, '57 ez úgy látszik, de a látszatok mögött tulajdonképpen érdemi hatalom, az '57 júniusában, tehát fokozatosan épül csak ki a párt, májusban még alig van tagsága, ez egy teljesen izollt, elszigetelt helyzetet hozott létre. De visszatérve az alapkérdéshez, tehát akkor már az oroszok perekben gondolkodnak, a Szerov-féle első változatokban abban még egy Maléter-Kopácsi perről van szó. Tehát azt a változatot dolgozzák ki, hogy a fegyveres testületek vezetőit kell elítélni. Majd, amikor már ki van tűzve a tárgyalás időpontja, akkor jön egy újabb intenció, ez felsőbb politikai vezetéstől, tehát a Hruscsovnak is szerepe van, hogy pert nem kell elkezdeni, mert a romániai letartóztatottak közül valakik még ebbe a... - Mv.:...igen professzor úr, de valahogy Kádár mégis csak begyorsít, begyorsít, hogy nem kell ezzel várni, hiszen... - H.T.:...igen majdnem úgy jártam, mint azok a politikusok, akik itt előttünk beszélgettek, hogy nem tudták végigmondani a mondatot, de ők egymást zavarták, hogy tudniillik ebben neki volt attól függetlenül, hogy ez a kezdeményezés onnan indult el, '58 tavaszán volt egy esély és egy lehetőség, talán azok, akik ezt az irodalmat valamennyire ismerik, de ebben a könyvben is, már az első változatban is részletes dokumentáció található, a Rainer M. János másik publikációban még részletesebb, hogy tudniillik a szovjet politikai bizottság, elnökség pontosabban, az február elején hozott egy olyan döntést, ez egy bizonyos csúcstalálkozókkal kapcsolatos spekulációval függött össze hogy most ezt a másodszor is ezt a tárgyalást el kell halasztani. Február 5-én elkezdték a Nagy Imre-per tárgyalását és még aznap felfüggesztették. - Mv.: Mi lehetett a személyes motívum, amiben Kádár érdekelt volt, hogy legyen per, gyorsan legyen per és szigorú ítélet legyen? - H.T.: Én azt hiszem ezt a legjobban a Szilágyi József perén lehet dokumentálni. Ugye a Szilágyi, aki egy nagyon az egyik legsziklaszilárdabb jellem volt ezek között az emberek között és hozzáteszem semmilyen érdemi szerepe nem volt a Nagy Imre csoportban, mert ő műegyetemi hallgató volt, amikor az események kirobbantak. Késői hallgató, de ezekben az éveiben igyekezett pótolni, ez egy debreceni tősgyökeres úgy tudom munkáscsaládból elszármazó ember, de a jellem az nem egyszerűen származás kérdése, szóval ez az ember volt az, aki azt mondta, hogy októberben itt nem volt ellenforradalom, de, ha azt mondják, hogy mégis volt ellenforradalom, ezt a vallomásában találhatjuk meg, akkor a másodrendű vádlottja ennek a pernek a Kádár János, mert a semlegességi nyilatkozattól kezdve mindenben támogatta Nagy Imrét, ami most a per tárgyát képezi. - Mv.: Tehát volt félnivalója Kádárnak, hogy egysezr őt is előveszik. - H.T.: Volt félnivalója és azok a bizonyos októberi történések, tehát az ő elrablásának a története, az volt az első figyelmeztetés, János, te a foglyunk vagy. Tudjuk hogyan oszlattad fel a Békepártot, másodszor hogyan oszlattad fel az MTP-t és a Rákosiék kint Moszkvában ugyanezt a leckét mondták, amikor az oroszok tárgyaltak, szovjetek tárgyaltak a Kádárral, párhuzamosan tárgyaltak a Hegedűs-féle csoporttal is. Budapestre küldték a Pirost, a volt belügyminsitzert, tehát itt két vasat is, egy nagyhatalom érthetően több forgatókönyvvel dolgozik. Kádár tudta ezt, és a Kádárban egyszerre dolgozott a félelem, hogy ő is felelősségre vonható, és egy belső indulat, mindig volt a Nagy Imrétől egy bizonyos távolság benne. És ő kidolgozott önmaga igazolására mindig elméleteket és az egyik ilyen önigazoló gondolata az azzal kapcsolatos hogy amikor őt letartóztatták '51-ben, akkor az egyébként jelentéktelen,. nem volt érdemi szerepe akkor az adminisztratív osztálynak, de, hogy annak a vezetője a Nagy Imre volt és az az ember, aki szerepet játszott az ő letartóztatásában, hogy az az ember eljátssza vele szemben aki börtönben ült a nagy igazat, a nagy igazságtevőt, tehát volt... - Mv.:...ez volt a másik személyes motívum. Hát professzor úr, beszélhetnénk még, hiszen két vaskos kötetben van ez az életrajt és most egy vastag kötetben ez a hatalom birtokosa, köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat, jöjjön el máskor is. A szólás szabadsága